újra a vegaságról

Többször írtam már erről, de időnként új nézőpontot sikerül felfedeznem és akkor kicsit mindig árnyaltabbá válik a kép.

Az elmúlt két és fél hét alatt egyszer ettem húst, mert megkívántam és nagyon jól esett.

Aztán az egyik ovis anyuka írt ezzel kapcsolatban és nagyon tanulságosnak találom.

Megpróbálom összeszedetten leírni, amik a fejemben kavarognak ezzel kapcsolatban, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle :)

Vega van ilyen is, olyan is. Kinek mire van indíttatása. Jó esetben. Van, aki úgy gondolja, hogy nem ehet húst, az állatok tartási és vágási körülményei miatt. Mások a hús mellé felveszik a tiltólistára az összes állati eredetű ennivalót, egészségügyi vagy bármilyen más okból. És a lista bővülhet mindennel, ami bármilyen szempontból egészségre ártalmasnak nyílváníttatik és ami valami mással helyettesítendő. Nekem nem tisztem – meg nem is értek hozzá – hogy megkérdőjelezzem, mi egészséges, mi táplál és mi nem.

Az a tapasztalatom, hogy ha nem egy belső igény diktálja (kívánás?), hogy mit egyek, hanem valami külső elvárásnak való megfelelés vágya miatt döntök úgy, ahogy, akkor szembesülnöm kell azzal, hogy esetleg a testem ugyan jelzi, hogy jó lenne valami, de megvonom magamtól, mert az sajna tiltólistás.

Konkrétumok. Nekem például a csokoládé fontos. Lehetek bármilyen vega, egészen biztos, hogy a csokoládéról nem mondok le, amíg úgy érzem, hogy az nekem jó (de még milyen jó!). A rutinszerű reggeli kávézásról átszoktam a teára, de amikor érzem, hogy jólesne egy kávé, akkor iszom egyet. És mivel már nem olyan sok fogy, tudok igazán jó minőségűt venni. A tojást nem érzem elengedhetetlennek és esetemben a tejtermékekkel kapcsolatban leginkább megszokásról van szó, ezért gondolom idővel ezek is kikopnak majd az étrendünkből.

Az egésszel valami olyasmit akartam mondani, hogy lehet valaki jókedvűen vega, úgy hogy eszébe se jut a tiltólista, mert zsigerből tudja, hogy mi a jó neki és mondjuk nem egy könyvből olvasta az okosságot. Nekem ez elég nehéz, mert egy nagy csomó könyvet elolvastam a témában és ezek ha akarom, ha nem, tudatosan vagy nem, de mindenképp hatnak rám. És már volt olyan, hogy valamiféle bűntudatom volt, mert olyasmit ettem, amiről valaki azt mondta, hogy az nekem nem jó. És szerintem a bűntudat nagyobb kárt okozott, mint amit megettem. Úgy már nem is esett olyan jól…