beszélgetünk

azt mondja Blanki az előbb:

- még jó, hogy meghalt Floresz, úgyis mindig bántott

zsigeri reakció: ó jaj, hogy mondhatsz ilyet, általában jókat játszottatok

- igen, de sokszor bántott

- ja, mint te őt, nem?

- de.

aztán persze átgondolom és rájövök, már megint álszenteskedtem. Nekem talán nem jutott eszembe néhány dolog, ami annyira idegesített? Azzal a különbséggel, hogy én megbeszéltem Omival: na, vége a dödögésnek! és együtt nevettünk. Tényleg vége. Az én nevetésem kicsit kényszeredett volt. Még nem tudok ezen szívből vele nevetni.

Elkalandoztam. Blankiban mi játszódhat most le? Mik jutnak eszébe? Mivel vígasztalja magát? Hogy tudja a helyükre tenni a dolgokat? És a kicsivel mi van? Látszólag semmi különös…