otthonszülés videó

Van ez a rövidfilm az otthonszülésről. Olvasom mindenfelé, hogy írják az anyukák, hogy ha tehetnék újra megszülnék, a gyereküket ezúttal máshogy. Én ezt nem értem. Amikor készültem a szülésre meg már előtte is, eldönthettem, hogy nekem hogy jó. Ezt a döntést úgy hoztam, hogy mindent tekintetbe vettem, minden lehetőség előnyeit és hátrányait és mérlegre tettem őket, aszerint, hogy nekem mi fér bele és mi nem fér bele, mitől félek és mire vágyom. Tudtam arról, hogy van lehetőség otthon szülni és mégsem otthon szültem, úgy döntöttem, hogy a kórházban a helyünk. Kétszer is. Aztán a legkissebb otthon született. Nem volt kérdés, nem volt hezitálás, így volt magától értetődő. Örömmel vállaltam mindent, ami ezzel jár és boldog voltam és felszabadult. De nem ez a lényeg, hanem, hogy mindig van lehetőségünk választani és ha később úgy gondoljuk, hogy jobb lett volna máshogy választani, az önámítás. Azért döntöttem úgy, ahogy, mert akkor és ott, jó ötletnek tűnt. Mert akkor és ott pont arra a tapasztalatra volt szükségem. A múltat szerintem nem lehet úgy meggyógyítani, hogy megtagadom. Előbb el kell fogadni, hogy így történt, mert így kellett történnie. De lehet, hogy tévedek…

 

UPDATE: A kommenteket olvasva elkezdtem válaszolni, de rájöttem, hogy olyan hosszú, hogy inkább beteszem ide.

Szóval azt akartam mondani a fentiekkel, hogy ami volt, elmúlt és ezen utólag rágódni fölösleges, és hogy azért nem volt erre lehetőség régebben, mert igény sem igazán volt rá. Most már jelentős igény van arra, hogy az otthonszülés egyéni partizánakciók helyett igazi lehetőség legyen.

Bárkinek, aki szült gyereket, jó érzés elolvasni Ina May Gaskin könyvét, és nyilván felmerül, hogy ha így is lehet, akkor én miért nem? Szerintem azért, mert a szülés körül komoly tévhitek keringtek, amiket a legtöbb ember evidenciaként kezelt, ahogy most már egy csomó dolog egyáltalán nem olyan magától értetődő. Általánosságban elfogadott volt, hogy szülni kórházban kell és csak ott biztonságos. Vitán felül áll számomra, hogy a választási lehetőséget meg kell adni, ha igény van rá. Nem tudom, hogy 20-25 éve volt-e erre igazán igény – talán volt, de szerintem ahhoz, hogy valami realizálódjon, mint lehetőség bárki számára, az igényeknek el kell érniük egy mennyiséget (asszem ez a kritikus tömeg), és onnantól jelenhetnek meg olyanok, mint Ági, akik kemény munkával megteremtik. Nem tudom, hogy amikor én születtem, akkor anyuban felmerült-e, hogy kórház helyett máshol is lehet szülni, noha ő maga is otthon született. Ha erre jár és van kedve, majd elmondja.

Számomra a kórházban szülés sem volt megkérdőjelezhető, noha már akkor is körüljártuk a témát és később az otthonszülés sem. Mindhárom alkalommal tettem, amit jónak láttam. Mikor mire voltam kész. Könnyebb azt mondani, hogy ó én szültem volna otthon, ha lehetett volna, és más azt mondani, hogy hajrá, amikor ott a baba az pocakban és még a csapból is az folyik, hogy a kismama beteg és kórházban a helye. (Erről ennyit. Mindannyian tudjuk mi folyik a csapból :))  

Szeretném, ha értenétek, mire akartam kihegyezni ezt a bejegyzést és próbálom megfogalmazni. Leginkább talán azt, hogy nem azzal kell törődni, hogy mi volt, hanem meg kell fogalmaznunk, hogy mire vágyunk és mit szeretnénk. Kismamaként, nagymamaként, bábaként, szülésznőként és orvosként. Mi a dolgunk, mi tartozik ránk és mi nem.

a kép forrása: Anna Oneglia