segédeszközök
Többen kérdeztétek, hogy milyen felszereléssel készítem a fotókat. Összeszedtem magam és kerestem fotókat a cuccokról. Kritikát nem írok, vannak profik, akiknek ez a munkája. Nekem ez a szett bevált, szeretem. Mielőtt belekezdek a felsorolásba, elmondom, hogy a legfontosabb dolog a szép fotók készítéséhez a természetes fény. Nem kell közvetlen napsütés, sőt. És persze lehet profi világítás szettel nagyon jó képeket készíteni, de 1. nekem nincs és 2. természetes fény nélkül nincs élet, se a képeken, se amúgy :)
A gépem egy Canon EOS 350D (a képen a kitobi van rajta, nekem olyanom nincs). Valószínűleg sokkal többet tud, mint amennyi funkciót én használok. Általában blende előválasztással fényképezek (AV), azaz én határozom meg, hogy mekkora legyen a mélységélesség. Minél kisebb a szám, annál nagyobb a rekesznyílás. Ebben az esetben nincs automatikus vaku, amit nem szívesen használok.
Az objektívem egy Sigma 28-70 2.8 EX aspherical Ebben az objektívben az a jó, hogy 77 mm az átmérője, azaz széles, ezáltal bír a fényerő fix 2.8 lenni. Ha nagyobb a fényerő akkor nagyobb blendénél rövidebb lehet a záridő. Ilyenkor történik az, hogy a mélységélesség egészen kicsi, a kép előtere és/vagy háttere homályban marad. A mélységélességet azzal növelem, hogy a blendenyílás méretét csökkentem. Minél kisebb azonban a nyílás, annál hosszabb a záridő. Én kb 1/60 záridőnél még meg tudom tartani a gépet, hogy ne mozduljon be, de ez függ a pozíciótól is. Ha nagyon gáz, akkor előkapom az állványt.
Gyakran használok egy közgyűrűnek nevezett kütyüt is. Az objektív és a gép közé kerül, az elektronika gond nélkül működik vele. Lehet egyesével vagy együtt vagy bármilyen összeállításban használni. Ez azt csinálja, hogy megnöveli az objektívben található lencsék és a tükör közötti távolságot, cserébe lerövidül a tárgytól való távolság. Nem kicsit. Volt olyan, hogy a virág hozzáért a lencséhez…
És használok állványt, fejjel, mert mint írtam, 1/60 záridőnél hosszabbat nem tudok kitartani kézzel. Ez az állvány eredetileg profi természetfotósoknak készült. Akkor vettem, amikor – életemben először és mindezidáig utoljára – fotós tanfolyamra jártam, amit Korbely Attila tartott a természetfotózás rejtelmeiről még 2001-ben. Nagyon sokat tanultam itt és sokat gyakoroltunk. Ha igazán érdekel a fotózás, most már nagyon sok tanfolyam közül lehet választani, érdemes befizetni egyre. Szóval akkor vettem az álványt és hozzá a fejet. Az állvány egész magasra kihúzható, minden felületen stabilan áll és teljesen matt (azaz nem csillog – ennek főleg vadon élő állatok fotózásakor van jelentősége). A fej kiválasztásánál pedig az a szempont hogy minden irányban forgatható és dönthető legyen a kamera. A lehető legegyszerűbben. Az én állványom nehéz. Dögnehéz. Nem szívesen kirándulok vele, bár már volt rá precedens :)
Egy pillanatra visszatérnék még a vaku kérdésre. Ezeket a fenti tárgyfotókat profi világítással, korrekt vaku rendszerrel világították meg, attól ilyen szépek. A gép saját vakujával szoktam próbálkozni, de általában azok a képek nem láthatók a blogon. Egyik nap valami zöldséges brassói utánérzésről (csirkemell cafatok, bacon, cukkini, padlizsán, újkrumpli, gyros fúszerek) készült egy csomó kép, villanyfénynél vakuval. Az első kép teljesen szűz, így nézett ki az összes. A második némi photoshop ráhatással vált valami mássá, de annyira azért nem tetszett, hogy kitegyem :)
Ha mélyebben el szeretnél merülni valamelyik eszköz használatában, akkor érdemes nézelődni a rengeteg fotós oldal valamelyikén. Például én nem tudom kimerítően megfogalmazni a közgyűrű működési elvét, mivel én magam sem vagyok minden részlettel tisztában. De sokat gyakorolok :)
