4×4/3/1 – Válaszd az életet

“A élet első pontja: válaszd az életet.”

Choose life – emlékszem, tini koromban imádtam George Michaelt – ja, még most is – és neki volt ilyen feliratú pólója, mindig az jut az eszembe…

Pont a minap írtam a légzésről, amivel elsősorban jelzem magamnak, a testemnek, hogy élek és élni akarok. Ez azt jelenti, hogy a vegetálás és/vagy túlélés helyett én hozom a döntéseket és én vállalom a felelősséget az életem történéseiért. Ez azért jó, mert több esélyt adok magamnak arra, hogy elégedett lehessek, mintha arra várnék, hogy mások (állam, férj, gyerekek, akárki) intézkedjenek a boldogságom vagy az általános jólétem érdekében. És ez még csak az, ami kívülről látszik. Az élet választása a dolgokhoz való hozzáállást is megváltoztatja. Amikor tudatosan élni akarok, nagyon könnyen elviselem a felmerülő problémákat, és örömmel fordulok minden felé, ami megjelenik az életemben, legyen az történés vagy egy ember. Sokkal izgalmasabb és hatékonyabb mint a megadás, az önfeladás. Kellett hozzá bátorság, mert amellett, hogy én választok, ezt nem görcsösen teszem, hanem tág teret hagyok, hogy a dolgok alakulhassanak. De az első pár eset során azt tapasztaltam, hogy a megvalósult dolgok messze túlszárnyalták az elvárásaimat. Ezután már nem az okozott gondot, hogy kiengedjem a kezemből a dolgok irányítását miután döntést hoztam, hanem az, hogy ezt életem párjával elfogadtassam. Kívülről nézve ez egyszerű érdektelenségnek tűnik, pedig pont az ellenkezője. Nagyon is érdekel, hogy mi lesz, de nem befolyásolom görcsösen, bármi áron, a történéseket. Azoknak, akik szültek otthon, ez ismerős lehet, mert a felkészítésen is az hangzott el, hogy a történéseknek meg kell adnunk magunkat és alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez. Ezzel a módszerrel le lehet élni az egész életet és az eredmény pont olyan káprázatos, mint egy újszülött :)

Az egyik kihívás számomra, aki mindent azonnal akarok, kivárni, amíg valaminek eljön az ideje. A másik, hogy elfogadjam, azért nem valósul meg valami, amire vágyom, mert az olyan irányba vinne, ami nem szolgálja a hosszútávú céljaimat. Ez azért kihívás, mert csak jóval később derül ki, eleinte csak annyi látszik, hogy minden összeesküszik ellenem, minden azt kiabálja: “Ez nem megy, nem akarhatod komolyan!” Engem egy dolog segít át az ilyen időszakokon: az életbe vetett feltétel nélküli bizalom. A mindentől való félelem helyett.