PRANTÉ

Vegasagne

Posted in Kategorizálatlan by Merci on május 16, 2008

Na jó, zöldséges lasagne. Régóta szemeztem már a gondolattal, aztán konkrétan ezzel a recepttel is, és ma eljött az ő nagy napja. Végre. Ez az étel tényleg finom. A mártás receptjét máshogy is fel fogom használni, mert annyira jó, hogy mosogatás előtt ki kelllett nyalogatni a lábost…

 

Vegasagne

A sajtmártáshoz:

3 dkg vaj
3 dkg liszt
5 dl tej
frissen reszelt szerecsendió
3/4 dl tejszín
10 dkg reszelt edami

A paradicsomszószhoz:

3 dkg vaj
1 kicsi felszeletelt vöröshagyma
4 nagy, meghámozott, kimagozott, összevagdalt paradicsom (nálam konzerv)
só, bors
1 kakukkfű ág
1 babérlevél

20 dkg felszeletelt sárgarépa
25 dkg rózsáira szedett brokkoli
1 kicsi, rózsáira szedett karfiol
1 zellerszár felaprítva
10 dkg reszelt edami

lasagne tésztalapok (ezúttal gyári)

A sajtmártáshoz elkészítem a besamelt majd belekeverem a tejszínt és a reszelt sajtot. Hagyomkihűlni, de néha megkeverem, hogy ne bőrösödjön. A paradicsommártáshoz a hagymát vajon megfonnyasztom, hozzákeverem a paradicsomot és fűszerezem. 10 percig forralom aztán kidobom a babérlevelet meg a kakukkfüvet. Előfőzöm a zöldségeket: sós vízben először a répát főzöm 4 percig, akkor adom hozzá a kis rózsákra szedett brokkolit és karfiolt meg a zellerszárat és még 3 percig forralom, aztán hideg vízzel gyorsan lehűtöm, lecsepegtetem (így roppanós marad a zöldség a végén). Előmelegítem a sütőt 190 fokra. A tésztát 2-3 percig sós vízben előfőzöm (a zöldségek főzőleve felhigítva tökéletesen megfelel a célnak). A sajt- és paradicsommártást összekeverem és 15 percig együtt főzöm, akkor beleforgatom a zöldségeket. Kivajazott tálba rétegezem a tésztát a zöldséges mártással. A tetejére tészta kerül, arra sajt. 35 perc a sütőben elég neki.

le cordon bleu – zöldségek

Tagged with:

2 vélemény

Subscribe to comments with RSS.

  1. Piroska said, on május 16, 2008 at 3:31 pm

    Olyan szépek a képeid, mind! A fényeit külön kedvelem!

  2. Merci said, on május 16, 2008 at 4:12 pm

    Pont emiatt gondoltam a minap, hogy télen csak akkor ételfotózok vacsorát, ha van rendes világításom, mert egy kínszenvedés látnom a végeredményt. De ahogy hosszabbodnak a nappalok, a naplemente fényei csodákat tesznek a legsemmilyenebb étellel is. Meg mindennel: virágok, tájak, emberek. A napkelte hajnalban ugyanezt tudja, de annyira nem vagyok elszánt: örülök, ha alhatok. Már alig várom, hogy mindenki nélkülem aludjon/ébredjen, megyek hajnalban is fotózni :)


Válasz