halhatatlanok
Ezek a képek, 2004-ben készültek, fekete-fehér filmre. Eredetileg sem tökéletes minőségük sokat romlott a szkennelés folyamán, de a lényeg azért látszik. Ha már Floresz szépségére terelődött a szó…
Egyik előző életünkben - amikor errefelé laktunk - én szegénylegény voltam, ő pedig a helyi gazdagember lánya. Szerettük egymást és mikor az apja ezt megtudta, elintézett. Azt hiszem vannak még az akkori érzelmeinknek maradványai, amik befolyásolják a kapcsolatunkat. Ezek mondatják vele néha: soha nem hagylak el, mindig itt fogok élni veletek. Nekem pedig ezek segítenek elcsípni a legtündöklőbb mosolyát, a gyönyörű szemeit. Éljen a lélek örökkévalósága! :)
Blanki és Miksa esetében hiányzik ez a fajta háttérinformáció, pedig jó lenne érteni. Így valahogy teljesebb a kép, könnyebben érthetők bizonyos érzelmek és reakciók.
Apával többször is volt kapcsolatunk, de – amennyire eddig fény derült – egyik sem volt szerelmi kapcsolat. Baráti, mester-tanonc, harcostárs. Most, ahogy leírom, rájövök, hogy megvannak ezek a minőségek a mostani kapcsolatunkban is. Érdekes.
Drága, nem működik az “amikor errefelé laktunk” link…
Csak idekukkantok gyorsan ebédszünetben, s mit látok, valami olyasmi mondasz, amit én is mondtam… :) Szóval nem hülyeség, amit gondolok, igaz?
Mcs, mindjárt megnézem, köszi.
Levena, nem ám attól lesz hülyeség vagy nem, amit gondolsz, hogy én is azt gondolom :)
Elolvastam, amit írtál és úgy tűnik, ez nem valami okoskodás eredménye. Azok gyakrabban bizonyulnak utólag hülyeségnek :) (ezeket cimkézem én mostanában agyalok(?)-nak)