Színes, zöldséges, csirkés, tésztás

Amikor teljesen ötlet nélkül csak állok bambán a hűtőszekrény előtt és próbálok valami kreativitást kicsiholni magamból, akkor a legjobb elővenni, ami először a kezembe kerül és vacsorát főzni belőle. És lőn: zöldséges, csirkés tészta. Kivéve, hogy ezúttal valami grillen sült mediterrán zöldségkeverék volt a mélyhűtőben (megjegyzem, nagyon kellemes, padlizsánnal, cukkinival, brokkolival, stb.) ellenben a csíra frissen állt rendelkezésünkre. És fusilival volt. Én csirke nélkül ettem, és nagyon finom volt. A nagylányom zöldség nélkül ette, úgy is finom volt, azt mondta. A kislányom csak a tésztát ette és neki is ízlett. El lehet képzelni, hogy ez micsoda csereberélést eredményezett, ahogy a zöldség- és húsdarabkák vándoroltak egyik tányérról a másikra, a lányok legnagyobb örömére. Aztán jött apa, megette a részét úgy ahogy volt és azt mondta: ez finom volt. Ma valami levesre van rendelés, megyek körülnézek a kamrában…