Amit nem kell dagasztani…

Oké, bevallom, nehezen szántam rá magam, hogy dagasztás nélküli kenyeret süssek, mert így nem volt lehetőségem elővenni a házi kedvencemet és megkérni, hogy tegye meg helyettem :) De aztán persze győzött a kíváncsiság és immár hónapok óta sütöm időnként a YouTube video alapján a kenyereket, de nem igazán voltam megelégedve velük. Aztán a minap láttam, hogy az a gyönyörű kenyér, amit Nemisbéka sütött nem az eredeti arányokkal készült. Kipróbáltam. A kenyér nagyobb, mint az eredeti – nekünk így pont jó, csinosabb is és ráadásul szerintem finomabb is. Változtattam kicsit a receptjén, de nem a hozzávalókon, hanem a gyártási folyamaton :)

Házikenyér – dagasztás nélkül

55 dkg liszt
4 dl meleg víz
fél tk szárított élesztő
2 tk só
1 ek vaj
+ liszt 

Összekeverem a szárazakat egy nagy tálban, majd a melegvízben felpuhítom a vajat és ráöntöm. Egy kézzel lazán összegyúrom, meghintem a tetejét liszttel és lezárom folpackkal. Mivel napközben állítom össze, amikor nincs nagy hajtás, kb 20 órát pihen másnap reggelig egy félreeső helyen, szobahőmérsékleten. Mikor újra előveszem már teljesen kitölti a tálat. Egy konyharuhát terítek a pultra, jól belisztezem az egyik végét és ráborítom a tésztát. Áthajtogatom beszórom liszttel a tetejét, ráborítom a konyharuha másik végét és adok neki még minimum annyi időt, amíg a sütő bemelegszik (a jénaival meg a tetejével), de inkább többet. Ha eljön az ideje kesztyűt húzok és belefordítom a tésztát a jénaiba, lefedem és 25-30 percig sütöm fedő alatt, akkor leveszem a fedőt és adok neki még 20-25 percet – ránézésre döntöm el: amikor tecc a színe, kikapom. És alig várom, hogy valamelyest kihűljön és a csücskét végre megkenhessem vajjal.