Rozmaringos, fokhagymás báránycomb

Előkerült a szakácsok könyve, benne a leírással a fenti néven elhíresült sülttel. Igaz, nekik ott egy egész láb állt rendelkezésükre, nekem meg egy felsőcomb, ráadásul a bőre nélkül. Viszont az enyém a címke szerint Új Zélandról származott (hogy csinálja ezt a falubeli hentes, én nem tudom). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én eléggé válogatós vagyok, aminek nem tetszik a szaga vagy a kinézete, nem eszem meg. Ráadásul vannak előítéleteim is. Ezek egyike a báránnyal kapcsolatos, amennyiben mindezidáig egyáltalán nem ettem még semmi bárányból készült ételt, merthogy nem jön be a szaga. Szilárdan elhatároztam, hogy ezúttal ledöntöm saját határaimat, és bárányt fogok enni. Ezért készült ez a vacsora. (kép nélkül, mert annyira még nem vagyok formában) 

Rozmaringos, fokhagymás báránycomb

1,3 kg báránycomb
3-4 ágacska rozmaring feldarabolva 3 centis darabokra
2 gerezd fokhagyma hosszában felvágva (a végén ugyanannyi darab legyen, mint a rozmaring)
só
olíva olaj
kevés víz vagy húsleves a locsolgatáshoz

Előmelegítem a sütőt 230 fokra. A húst jól leöblítem hideg vízben, megtörölgetem és egy éles késsel annyi bemetszést csinálok rá, amennyi rozmaring/fokhagyma darabkám van. Olíva olajjal körbe masszírozom és megsózom a húst. Aztán minden hasítékba bedugok egy fokhagymát és mellé szúrok egy rozmaring darabkát. Enyhén kiolajozok egy vastag falú tepsit vagy egy serpenyőt, amit a sütőben is lehet használni. Beleteszem a húst és mehet a sütőbe. Közepesen (Ő) vagy egy picit jobban (én) átsült húst akartunk készíteni, ezért kapott végülis másfél órát (elvileg fél kilónként 20 perc + 25 perc). Ebből az első 20 perc ment csak 230 fokon, hogy színt kapjon, akkor letekertem 180-ra. Időnként meglocsoltam kevés vízzel (mert a leves kifogyott) illetve a saját levével.