Milánói szűz

Váncsa István szakácskönyve gyakran kinyílik nálunk. Valamelyik nap például a 343. oldalon. Azért kicsit változtattam rajta, mert nem csípem a kapribogyót. Nélküle is kiváló vacsora készült.

 

Milánói szűz 

1 szűz
só, bors
liszt, felvert tojás
vaj, a sütéshez
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 ek friss bazsalikom, szurokfű
10 dkg gomba (helyett én 25 dkg tettem és nem bántam meg)
5 dkg apróra vágott prosciutto crudo (Schwarzwald vót, az lett)
1,5-2 dl fehérbor
kb 1 dl tejszín
1 ek kapribogyó (na, ez maradt ki teljesen)
1 citrom leve (nálam csak a feléé, mert parázok a savanyú íztől, nem is tudom miért)

Szal: szűz szeletel, megütöget, sóz, borsoz, lisztez, tojásoz, vajban kisüt, melegen tart. Ugyanabba a serpenyőbe (ezt imádom) vaj a maradék vajhoz, kis kockákra vágott hagymát bele, áttört fokhagymát, zöldfűszereket, szeletelt gombát, apróra vágott sonkát. 3 percig, kevergetve. Akkor bort neki, beforralni a felére (a fáma szerint, de én annyira, amennyire akarom), aztán jöhet a tejszín, a kapribogyó (nekem nem) és a citrom fele. A mártást ráöntöm a melegen tartott húsra és tálalom. Váncsa főtt tésztával és zöld salátával szereti, nekem most krumplipürére esett a választás.